Szépen lassan vége lesz ennek az éjszakának, addig is próbálom túlélni, újabb teljesen céltalan és üres bejegyzéseket írva. Már csináltam csomóféle olyan dolgot, aminek semmi értelme. Először is, keresni egy olyan blogot, ami tele van beteges gondolatokkal, az enyémekhez hasonlókkal, azt hiszem találtam is egyet.
Nem tudom miről írjak, de mindig így kezdem. A végén sem lesz belőle semmi értelmes. De legalább nem unatkozom. Agresszív, dallamtalan, gyors ütemű elektronikus zenéket hallgatok most, jelenleg ez az, amire szükségem van. Találtam is párat, amely kielégíti a vágyaimat. Electric Kettle, tessék. Tökéletes. De miről is írjak? Van egy koszfolt a képernyőn, ami már legalább évek óta ott lehet, és mindig amikor írok, akkor félreolvasom a koszfolt helyett a dolgokat, rettentően idegesít. De most leszedtem. De most veszem észre, hogy tele van koszfoltokkal. Utálom. A vízipipám meghalt, de új szenet nem akarok meggyújtani, mert ma már vagy a negyediket szívom, nem is emlékszem már pontosan. Igyekszem még fentmaradni, mert ilyet még sosem csináltam. Annyi mindent csinálhatnék. Például kimehetnék a házból, felsétálhatnék az erdőbe egyedül, ott leülhetnék, és néznék ki a fejemből. Vagy elindulnék be a városba, gyalog, egyedül, hagyjam, hogy sodorjon magával az embertömeg a városban, leszólítsanak a részeg emberek, és bajba keveredjek. Vagy lemehetnék a pincébe, és megihatnám azt a töménytelen mennyiségű házipálinkát, és egyéb minden létező szeszesitalt, félholtra ihatnám magam, és megdögölhetnék alkoholmérgezésben. Nagyszerű ötlet mind, csak éppen egyikhez sincs kedvem. Főleg az utóbbihoz nem. Ahhoz a kevés emberhez tartozom, akik ki nem állhatják az alkoholt, semmilyen formában.
Ezer dolog jut eszembe, legfőképpen gyászolom azt a bejegyzést, ami kitörlődött, mert voltam olyan hülye, hogy elbasztam, és nem mentette el, és még mindig szétbasz az ideg miatta.
*
Trainspotting.
"Mi sem állt távolabb az igazságtól. Az igazság az, hogy már semmi nem lesz rendben. Ellenkezőleg. Minden rosszra fordul. Rosszra, jobban mondva, még rosszabbra, mint amilyen eddig volt."
*
Na most akkor mi legyen?
Egyébként mondtam már, hogy betegesen imádom a Sopor Aeternust? Kurva unalmas már, hogy semmi értelmesről nem beszélek, de több nem telik ki tőlem. Annyi mindent írnék, de semmi értelme. Például hogy mennyire egy senki vagyok. Arról például nagyon sokat tudnék írni. És hogy mennyire kétségbe vagyok esve. Hogy egyedül maradtam. És hogy mennyire utálom, hogy hülye vagyok, és tudatlan. És hogy semmit sem teszek soha. És hogy mennyire utálom, hogy ez az ostoba idióta gyökér mennyit jelent nekem, és hogy mennyire nem tudom neki elmondani. És hogy mennyire nem viszonozza. Én csak szeretném, ha végre minden rendben lenne. Ha végre vízipipázhatnánk együtt, és nevethetnénk, mert erre való a mi kapcsolatunk. Ha nem mondaná azt, hogy elege van mindenkiből, hogy hogy utál mindenkit, és el akar innen menekülni. Hanem elfogadná, hogy szeretem, és hogy szükségem van rá. És megértené. És nem más lányokkal találkozna. Mert olyan NINCSEN. Olyan nem lehet. Nem akarom elhinni. Még mindig nem akarom elhinni, hogy ezt mondta.
(19:59) Léni: maradjunk jóban
(20:00) Léni: ennyi
Pedig ilyen egyszerű. Ennyi. Ezt kaptam a pofámba. Egyenesen. Ha nem kérdezek rá, talán soha nem derül ki. És ezt már egy hónapja próbálja elmondani. Én meg mindjárt megőrülök, és nem akarom ezt elhinni. Nem, az már nem bánt, hogy semmi esélyem nála. Azon már túl vagyok. Az bánt, hogy azt a kibaszott apró szócskát, hogy maradjunk barátok, nem tudta kinyögni. Ez fáj. Mert ez így semmi. Nem tartozom hozzá. Nem érdeklem őt. Nem várom a hívását, sem az sms-eit, nem fog már többé keresni. Nekem kell utána rohangálnom, és fogalmam sincs, hogy meddig fog ez menni. Mert olyan feszültek vagyunk mind a ketten (mert hülyék vagyunk), hogy sosem lesz így minden rendben. Valami ostobaságot mindig ki fogunk találni, csak hogy ne működjön minden rendben. Mert ilyenek vagyunk. Mind a ketten. Ő nem normális. El akar innen szökni, és nem akar sehova tartozni. Magányra vágyik, és ezt valamilyen szinten megértem, mert én is így vagyok vele, de szükségem van rá. De neki nem. És sajnos bele kell törődnöm.
És itt vége.
